HTML

Ikes ige - ikes iga

Miért van az, hogy a tankönyvek ma is kötelező jelleggel tanítják az ikes ragozást? Sajnos, a pedagógusok megszállottan védik ezt az elavult nyelvtani ragozási formát, s elhúzzák a szájukat az eszek-iszok hallatán, jóllehet ők a műveletlenek, legalább is Arany János, Lőricze Lajos, Grétsy László stb. szerint. Ezzel csak szegényítik a nyelvet, megfosztván az ikes igéket az alanyi ragozás lehetőségétől: "én az aludtejet nem iszom, hanem kenyérrel eszem, de azért reggelenként kávét is iszoK."

Friss topikok

Linkblog

Archívum

Ikes ige - ikes iga

2007.08.01. 14:04 Lezoka

Az „ikes” igékről

 Arany János: Grammatika versben
(Részlet)

 
Mert a nyelvnek is van pestises járványa.
Ha nem volna, csinál doktora, bábája.
Mi a nyelvet rontja, az a legfőbb veszély:
hogy még a paraszt is mind magyarul beszél.
Grammatikát nem tud, hiába csináljuk.
Úgy beszél, mint apja, nem halad a korral,
nemes oltvány helyett él ősi vackorral.
Ikes vagy nem ikes, azzal nem törődik,
szóval annyi bűne, a mennyi mondása:
ez a paraszt beszéd nagy isten-csapása.
Törvény kell a nyelvnek, mert különben elvész.
Törvényét ki szabja, mint az a sok nyelvész,
az a három, négyszáz tudós képviselő,
kik egy-egy indítványt sűrűn hoznak elő,
sőt nem is indítványt, mert törvénnyé kenik:
önnön bogarába szerelmes mindenik.

Százötven évvel ezelőtt a mai „ikes” igék zöme nem volt ikes ige. Példák Arany Jánostól:

 Gyorsan úsz az égen...
Tiszaparton táboroz a huszárság...
„Jesszust” kiáltoz...
Az alsó hangok mélyén kaparász...
Daliák lelke megjelen...
Rikoltoz a bagoly...
Vér foly az utcán...
Az ifjúság ... rendben Gyűl össze a hálóteremben...
...kimondani haboz,
Szavában ingadoz...
Duna vize lefelé foly...
Vérszagra gyűl az éji vad...
...mosolygása derült életkedvet hazud.

 Esz a méreg, amiért ikes igéknek nyilvánították ezeket az igéket pusztán azért, mert egyes szám harmadik személyben százegynéhány évvel ezelőtt (utólag!) –ik toldalékot kaptak (ha egy embernek a fejére rendőrsapkát húznak, még nem lesz rendőr!).

 Hogyan is ragozták  egykor az „ikes” igéket:

Arany János: Most fázok, mert van benne mód..., ha elrontom a szót és fázom, nem az én hibám.
Vörösmarty: Áll egy kislak, Emma háza, Oda vágyok én...
Katona József: Róllad emlékezek...
Csokonai: De nem vágyok lenni az ország szegénye...
Ráday Pál: ...most szívből búcsúzok.
Buga Jakab éneke: Csak úgy dohányozok, az midőn éhezek,

Még a magyartanárok sem merik ikesen ragozni az ikes igék egy részét: válom a feleségemtől; majd ha újra születem; a levelekkel együtt én is lehullom; félek, hogy összeomlom; sohasem hazudom stb.

 Ugyanakkor a modoros ikes-pártiak néha még a nem ikes igéket is ikesen ragozzák: könyörgöm; nyöszörgöm; minden reggel edzem.

 
Még nagyobb a keveredés a

 ...második személyben: nem ikesen ragozott ikes igék: bújsz, ugorsz, okoskodsz, gúnyolódsz stb. (a „hivatalos” bújol, ugrol, okoskodol, gúnyolódol helyett); ikesen ragozott nem ikes igék: ásol, veszel, főzöl, mosol stb. (ásosz, veszesz, főzösz, mososz helyett).

...feltételes módban: én ennék (a „hivatalos” enném helyett); ő enne (ennék helyett).

 ...felszólító módban: azt mondod, hogy egyek (egyem helyett); ő egyen (egyék helyett).

 És szinte mindig „iktelenül” ragozzuk a ható alakot: én ehetek, te ehetsz, ő ehet (ehetem, ehetel, ehetik helyett).

 Gyakran hallottam azt az ellenvetést, hogy ezek kivételek, és a kivételek erősítik a szabályt. Hááát... Ha valaki egy régi mondást idéz, akkor ne hagyja le a végét: exceptio firmat regulam in casibus non exceptis – azaz, erősíti, ha az nem kivétel, más szóval, ha a kivétel (is) benne van magában a szabályban. Persze, az ikes igék esetén bele lehetne foglalni a kivételeket is az ikes ragozás szabályaiba, de akkor a szabály két kötetnyi lenne. Érthető, hogy annak idején volt egy másik mondás is: exceptio probat (proves, prüft stb.) regulam.  Vagyis próbára teszi a szabályt: ha túl sok a kivétel, akkor nem lehet szabályról beszélni.

 Az ikes ige személyiségi jogainak védelmében: miért van eltiltva az alanyi ragozás lehetőségétől? Ezzel a nyelv kifejezőképességét szegényítjük. Minden külön indokolás helyett egy példa: Én a tejet nem iszom, hanem beleaprított kenyérrel eszem, de néha teát iszok.

 Konklúzió: Kevesen veszik tudomásul, hogy az „ikes ragozás, mint rendszer, nem él” (lásd: Nyelvművelő kézikönyv, továbbá Grétsy László kijelentését: Az ikes ragozásról már fél évszázada tudjuk, hogy halálra van ítélve. Lőrincze Lajos, jeles elődöm már 1953-ban megírta Ikes ige – ikes iga című nevezetes cikkét.” Az ikes ragozás paradigmarendszere már annyira megromlott, megbomlott, hogy ezt a ragozási formát bűn volna védeni. Pusztul is, elég erőteljesen, de még kell egy nemzedéknyi idő, amíg végleg kiszorul a nyelvből. Nem kár érte, hiszen semmi szerepe sincs.”). Ehhez hozzátenném, hogy csak a „művelt” társaságban kell egy nemzedéknyi idő a leszokáshoz, a „műveletlen” nép sosem használta az ikes ragozást. (Persze lehet, hogy a művelt társaságnak egy nemzedéknyi idő sem elég.)

Ikes igék természetesen vannak. De minden igét úgy kell ragozni, ahogy azt a kifejezőkészség (sört iszok, de a bort nem iszom, mert nem szeretem), az egyértelműség (ő ehet – ők ehetik) és a jó hangzás (válom – válok) kívánja. Ez nem zárja ki azt, hogy az „igazi” ikes igék esetében továbbra is az ikes ragozás „szabályait” alkalmazza valaki akár megszokásból, akár stílusérzéke miatt (például gondolkodom gondolkodok helyett). De senki ne várja el, hogy mások is kövessék példáját, mint egyetlen helyes stílust. S aki az eszek-iszokozok-at hallja, ne biggyessze le ajkát, ne gondolja az illetőről, hogy műveletlen bunkó, inkább nézzen utána, nem az ő műveltségében van-e valami elmaradottság (olvasta-e Lőrinczét vagy a Nyelvművelő kézikönyvet!).

Mindezt pedig azért írtam, mert előttem teljesen érthetetlen, hogy a mai tankönyvekben is ugyanúgy tanítják az ikesige-ragozást, mint a fél évszázaddal ezelőttiekben! Az ugyanúgy alatt azt értem, hogy egy szó sincs arról, miszerint ez egy elavult ragozási forma. Természetesen kell tanítani, hogy valaha volt ikes ragozás, mint ahogy volt szenvedő ragozás is, de ezek ma már – legalább is kötelező jelleggel – nem használtatnak. A valóság az, hogy a pedagógusok ma is könyörtelenül beleverik a kötelező ikes ragozást a nebulók fejébe – hisz annak idején az ő fejükbe is beleverték.

 Lezóka

 

Szólj hozzá!